Nem fogom megmondani, hogyan mosolyogj, hova tedd a kezed, és nem fogom rabolni az idődet egy kétórás, izzadságszagú pózoltatással.
Egy esküvő, sportesemény vagy rendezvény nem díszlet, és nem fotózási kellék, hanem a valóság: nevetés, leöntött ingek, elkapkodott ölelések, fáradt lábak és őszinte káosz. Én ezt a valóságot örökítem meg úgy, ahogy megtörtént, nem úgy, ahogy egy magazin szerint történnie kellett volna.
Több mint egy évtizede fotózok, de sosem a beállított mosolyok érdekeltek. Az igazán erős pillanatokat nem lehet megrendezni, azok megtörténnek maguktól a hivatalos programok szüneteiben, a félrenézésekben, a feszültség feloldódásában.
Nem szeretem a merev forgatókönyveket. Fotósként csendes megfigyelő vagyok: hagyom, hogy az események történjenek a maguk útján, miközben elkapom a valódi ritmust, a fényt és az apró gesztusokat.
Ha beállított mesevilágot keresel, nem én vagyok a te embered. Ha a valódi történetedet akarod visszanézni tíz év múlva is, beszéljünk.
Nem pózokat kapsz tőlem, hanem azt az élményt és hangulatot, amit aznap ténylegesen átéltél.